A bázisugrásról
A bázisugrás alacsony magasságból és fix objektumokról vagy természeti képződményről végrehajtott ugrás, amelyhez speciális, bázisugrásra tervezett felszerelést használnak az ugrók.
Building, Antenna, Span, Earth
A bázisugrás alacsony magasságból, az ejtőernyőzés minimális 800 méteres magasságához képest, és fix objektumokról vagy természeti képződményről végrehajtott ugrás, ami során speciális, az ejtőernyőkhöz hasonló, de nyílási és hajtogatási tulajdonságait tekintve eltérő, bázisugró ernyőket használnak az ugrók.
Angol elnevezése a B.A.S.E. mozaikszóból ered, amely az ugorható alapobjektumok kezdőbetűiből áll: B = Building, épület; A = Antenna, antenna; S = Span, híd; E = Earth, föld-szikla. Ebből egyenesen következik a találóan magyarosított BÁZISugrás elnevezés.
Building
épületAntenna
antennaSpan
hídEarth
föld, sziklaA modern bázisugrás kialakulása
Klasszikus bázisugrásról körülbelül a 60-as évek végétől, 70-es évek elejétől beszélhetünk, amikor pár lelkes ejtőernyős magasabb sziklafalakról és épületekről kezdett ugrásokat végrehajtani a megszokott repülő alkalmatosságok helyett.
Az első modern bázisugrások Carl Boenish nevéhez fűződnek, aki úttörőként először ugrott le az Amerikában található El Capitan sziklafalról ejtőernyővel és több felhőkarcolóról, többek között a már nem létező World Trade Center épületéről.
Kezdetben az ejtőernyős felszerelésen kisebb átalakításokat végezve és speciális hajtogatási módszert kidolgozva pár száz méteres, vagy akár alacsonyabb fix objektumokról voltak már képesek biztonságos ugrásokat végrehajtani. Sok sikeres és több sikertelen ugrás után, a technika, a felszerelés fejlődése és sok év tapasztalata tette igazi sportággá a bázisugrást.
Világszerte több ezer ember hódol ennek a megszokottnak nem mondható extrém sportnak. Az ugrók speciálisan bázisugrás céljára tervezett és gyártott felszereléseket használnak, ami jelentősen csökkenti a sport kockázatait.
A hazai bázisugrás története
Magyarországon a bázisugrás története a 90-es évek végén indult, majd a 2000-es évek elején új lendületet kapott.
A kezdetek
Magyarországon a bázisugrás 1998-ban kezdődött, amikor pár ifjú ejtőernyős nekivágott Franciahon híres sziklafalainak, de a megfelelő tapasztalat hiányában és több őket ért baleset után csillapodott lendületük.
Új csapat
2000-ben ismét jött egy új csapat, akik belevágtak. Tapasztalataikat és az életben maradáshoz szükséges minimális tudást eleinte az internetről merítették, majd külföldi ugróktól sajátították el a sportág alapjait.
Aktív hazai ugrók
Napjainkban körülbelül 15–20 aktív ugró van hazánkban, aki hódol ennek a csodálatos, de ugyanakkor rendkívül veszélyes sportnak.
Legális bázisugró rendezvények Magyarországon
Magyarország 2004-ben, elsőként Európában, rendezett legális bázisugró fesztivált és versenyt Budapesten, a Főtáv Rt. Óbudai kéményénél, amely bizonyította a sportág létjogosultságát és szervezett keretek közötti biztonságosságát.
Az esemény komoly sajtóvisszhangot kapott itthon és világszerte is. 2005-ben az Antenna Hungária jóvoltából hasonló rendezvénynek lehetett tanúja Szigetszentmiklós-Lakihegy környéke, amikor a világ minden tájáról érkező bázisugró elit a magyar sportolókkal együtt egy különleges objektumról, a lakihegyi trapéz alakú adótoronyról mérte össze tudását.
A rendezvény ismét nagy sikerrel és sérülés nélkül zárult.
Különlegesen veszélyes sporttevékenység
A bázisugrás komoly ejtőernyős tapasztalatot és speciális felszerelést igényel. Ezek hiányában a komoly sérülés vagy tragédia veszélye a sokszorosára nőhet.
Lakihegy BASE pillanatok
Képek a 2005-ös lakihegyi bázisugró esemény hangulatából.
További extrém repülős tartalmak
Nézd meg a Team Baseciganyz, a Wingsuit és a Wingsuitboogie Hungary oldalait is.